Csak MaReSz tagok számára!
Elfelejtett belépési adatok
Kérjük adja meg a MaReSz képviselő e-mail címét.
Hírek
A MaReSz Nap
2010. január 22.

A Magyarországi Rendezvényszervezők Szövetsége 2010. január 21-én a New York Palace Boscolo Hotelben rendezte meg önálló rendezvényét, a MaReSz Nap-ot.
Dr. Szalma Béla (a MaResz elnöke) köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a rendezvény célja, egyrészről, hogy a MaReSz tagszervezetei, úgy is, mint stratégiai partnerek, de egyben egymásnak konkurenciát jelentő felek, jobban megismerjék egymást. A konferencia kiemelt célja, hogy mindazokat a kérdéseket, problémákat, amelyek a rendezvényszervező és a kapcsolódó szakmák képviselőit foglalkoztatják, nyíltan és közvetlenül megbeszélhessék részben egymással, részben a döntéshozókkal, és nyilvánítsanak véleményt azokban a szakmai kérdésekben, amelyek megoldása hosszú évek óta várat magára.
Örömét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy jelentős érdeklődést mutattak a különböző intézmények vezetői, kormányzati képviselők, szakmai szövetségek, akiktől már olyan jelzések is érkeztek, mely szerint a „MaReSz Nap” rendezvény tapasztalatait napi munkájukban hasznosítani kívánják.

Dr. Újhelyi István (a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a Nemzeti Turisztikai Bizottság elnöke) köszöntőjében ugyancsak azt emelte ki, hogy a rendezvény szakmai ambíciója az volt, hogy ne csak szakmai előadások hangozzanak el, hanem egyfajta ismerkedésre, egymással való kapcsolattartásra, névjegykártyák cseréjére is alkalmat adjon. Az NTB elnökeként és a kormányzat nevében is megköszönte a MaReSz Nap” programját, és mivel egy most induló kezdeményezés résztvevője lehetett, a MaReSz Nap-ot „MERÉSZ” napként jellemezte, és akként tekintette, amelyet minden évben érdemes lesz megtartani. Elkötelezettségét fejezte ki a hazai turizmus további gazdasági növekedését illetően , célként fogalmazta meg, hogy meg kell találni azokat a területeket a turizmuson belül is, amelyeknek prioritást kell élvezniük, s ha meghatározásra kerültek, akkor azokat erősíteni, támogatni és szolgálni kell. Az egészségturizmust és a konferenciaturizmust kitörési pontokként határozta meg, arra is figyelemmel, hogy a 2011-es évben az egészségturizmus kerül fókuszba a magyar turizmus marketing stratégiájában. Utalt arra, hogy sikerült kiírni egy olyan pályázatot, amely a Budapesten régóta várt, négyezer fős kapacitást megcélzó nagy és modern konferencia, kongresszusi turizmust kiszolgálni képes létesítmény Európai Uniós és hazai kormányzati forrásból való megtámogatását célozza. A kormányzat - elfogadva a szakma javaslatát, amely a nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában a fesztivál és hivatásturizmust az első helyekre sorolta a szakma fejlesztendő területei között - megfelelő döntéseket hozott az elmúlt években, amelyek munkahelyteremtő, adóbevétel növelő és életminőséget javító hatásait és lehetőségeit a szakma minden bizonnyal ki tud használni - zárta köszöntőjét az NTB elnöke.

Dr. Kovács Miklós (az Önkormányzati Minisztérium szakállamtitkára) előadásában a magyar turizmus jelenlegi helyzetével, ezen belül a kongresszusi, konferencia- és a hivatásturizmus kérdéseivel foglalkozott. A számos statisztikai adattal bemutatott helyzet néhány kiemelt megjegyzése: a hivatásturizmus volt az az alágazata a turizmusnak, amely a legnagyobb veszteséget szenvedte el, és ez Budapest turizmusára is jelentősen kihatott. Ami ma tapasztalható, az a mérséklődő belföldi- és a mélyülő külföldi visszaesés. A válság hatására átrendeződtek a legfontosabb küldő piacok. Két negatív tendencia érvényesült egyidejűleg: a hivatásturizmus visszaesése és a City-Break turizmus alakulása, amely országos átlagot meghaladó visszaesést jelentett a fővárosban. A nemzeti turizmusfejlesztési stratégiával összefüggésben kiemelte, hogy az egészségturizmus és az örökségturizmus mellett a kongresszusi-, konferencia- és a hivatásturizmus fejlesztésére vannak törekvések. E stratégiában meghatározott integrált cél: Magyarország konferencia turisztikai célterület legyen, e tekintetben vonzereje növekedjék, ugyanígy a Magyarországra érkező nemzetközi rendezvények száma emelkedjék, valamint piaci pozíciók erősödjenek. Az Uniós fejlesztési források felhasználásával kapcsolatban bemutatta a termál- és gyógyfürdő fejlesztés, örökségturizmus fejlesztés, konferencia és kongresszusi létesítmények fejlesztése jelentősebb , elsősorban vidéki példáit. Külön kiemelte, hogy 2009. november 27-én megjelent egy pályázati kiírás - hiánypótló elemként - nagy befogadó képességű konferencia központ létrehozásának támogatására. A Turisztikai Szakállamtitkárságnak is célja volt, hogy még ebben a kormányzati ciklusban meginduljon Budapesten egy 4000 főt befogadó kongresszusi központ létesítése. A hazai forrásokat illetően elmondta, hogy a turisztikai célelőirányzat bázishoz viszonyított mértéke 97,2 %, tehát a válság és megszorítások ellenére e vonatkozásban visszalépés nem történt. A jogalkotás aktuális kérdéseiről az alábbi fontos információk hangoztak el: A szálláshelyek kategorizálására új kormányrendeletet fogadtak el. Lényege, hogy a szálláshelyek osztályba sorolására vonatkozó rendelkezés az alapkategóriák feltételrendszerét tartalmazza csak, a további kategorizálás, minősítési rendszer az egyes szakmai szövetségek feladata. Kidolgozása jelenleg is folyik, egy védjegyrendszer keretében kerül majd bevezetésre. A védjegyrendszer tulajdonosa a turizmust felügyelő minisztérium lesz, az ellenőrzésbe bevonják a minősítési rendszert kidolgozó szakmai szövetségeket. Az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységről szóló rendelet módosítása az elmúlt év második felében megtörtént. 2010-ben hatályba lép egy kormányrendelet, amely a szakmai tartalmát is részben megváltoztatja majd a korábbi rendelkezésnek. Nagyon fontos cél, hogy a fogyasztóvédelmi szempontok érvényesítése mellett az utaztatási piac működőképessége is fenntartható legyen.

Dr. Faragó Hilda (a Nemzeti Turisztikai Bizottság titkára) nemzetközi kitekintést adott a rendezvényipar trendjeire vonatkozóan. Bevezetőjében kiemelte, hogy a rendezvényiparban elsődleges fontosságú az ismerkedés, a kapcsolatrendszer, a folyamatos kommunikáció, hiszen az egész tevékenység ezen alapul. A rendezvényszakmában fontos az élethosszig tartó tanulás, mert a változások rendkívül gyorsak, folyamatosan szükség van a tanulásra, fejlődésre. E folyamat egyik jellemzője, hogy megnőtt a súlya, jelentősége a különleges rendezvényeknek. Új és nagyon fontos tendencia: hogy a BRIC Nations (Brazília, Russia, India, China) utazóira a jövőben nagyobb számban lehet számítani. Az eddigieknél többet kell dolgozni azért az imázsért, amely egy kicsit fellendülőben volt a 90-es években, mára azonban kissé megfakult. Külön felhívta a figyelmet a közlekedés és az utazás közötti magától értetődő összefüggésre, és felhívta a figyelmet arra, hogy ugyanakkor a két szakma között nincs átjárás. A statisztika ma a lobbi eszköze, azonban ehhez hiteles statisztikai adatok szükségesek. Rámutatott arra, hogy a rendezvényszakma nemzetközi, globális árak, globális elképzelések és igények vannak. A hazai rendezvényszervezőknek meg kell felelniünk minden nemzetközi igénynek. A PCO átalakulóban van. A klasszikus PCO tevékenység ma már nem létezik, elsősorban a Core PCO-k térnyerése miatt, valamint az AMC-k (Association Management Company) terjedése következtében. Erre a világtendenciára fel kell készülni. Általánosságban is elmondható, hogy rövidülnek a konferencia-programok, csökken a résztvevők száma. Jellemző egyre inkább a „csontváz” programok elterjedése. Egyre komplexebbek a rendezvények, ma már a rendezvényeket önmagukban kell eladni. Kiemelte a kommunikáció fontosságát. Ma már másfajta kommunikáció szükséges, mint néhány évvel ezelőtt. A kommunikációban erősnek kell lenni, mert a szakma tulajdonképpen arról szól, hogy „meggyőzzük a partnert: ”mi vagyunk a legjobbak”. A technológia fejlődése bizonyos tekintetben a kommunikációkészség romlásához vezet, mert az internetet, a mobiltelefont elsődlegesnek tekintik ahelyett, hogy egy konferencia többi résztvevőjével beszélgetnének. A trendek között bemutatta egy új szakma, a konferencia-építészet, (meeting architecture) kialakulását, amelynek célja, hogy élményszerűvé tegye a rendezvényeket. Ugyancsak újdonság a CSR, a Corporate Social Responsibility, amely a konferencia résztvevőinek felajánlását, részvételét jelenti a helyi közösségek mindennapjaiban. Kiemelte a „zöld-mozgalom” fontosságát és a konferenciaszervezésben való megjelenésének számos lehetőségét.Előadása zárszavában Dr. Faragó Hilda arra biztatta a jelenlévőket, hogy legyenek kreatívak, ötletgazdagok, hiszen a versenyben ez a siker záloga.

A kávészünet utáni első kerekasztal beszélgetés témája: közismert-e hogy egy nagy rendezvényből (fesztivál, kongresszus, sport, kulturális rendezvény) mennyit profitálnak a szakma különböző területein dolgozók, illetve mennyit profitálnak a helyi önkormányzatok és a költségvetés.
Szebeni Zsolt (a Turizmus Kft. ügyvezető igazgatója, a program moderátora példaként hozta a Budapesti Tavaszi Fesztivál létrejöttét, amelynek finanszírozását akkor az állam vállalta, és ma is támogatja. A kerekasztal résztvevői felé az a kérdés fogalmazódott meg: vizsgálják-e, mérik-e, hogy a rendezvények milyen, a rendezvényen túlmutató gazdasági, város- imázs ésépítőhatása van.
Ganczer Gábor (a HUNGEXPO Vásár és Reklám Zrt. vezérigazgatója) bemutatva a Hungexpo-t, annak alvállalkozói, ill. nem szerződött partnereit, konkrét adatokkal szolgált a realizált árbevételt, az ezzel összefüggésben befizetett iparűzési és egyéb adókat illetően.
Morlin Franciska (a Chemol Travel Utazási Iroda kongresszusi irodavezetője) arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben egy megfelelő, nagy létszámot is befogadni képes kongresszusi központja lesz Budapestnek, a befizetett adók és járulékok megduplázhatók.

Zimányi Zsófia (a Budapesti Fesztiválközpont Nonprofit Kft. igazgatója) elmondta, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál 500 millió forint állami támogatást kap évente, saját bevételek, szponzori és jegybevételeknek köszönhetően nem veszteséges a rendezvény, azonban meggyőződése, hogy nagyon fontos a fesztiválnak az a jellemzője, amely pénzben nem mérhető, de az országimázsnak része, hiszen Európa legjobb fesztiváljai között tartják számon. Sajnálatát fejezte ki ara vonatkozóan, hogy a KSH nem rendelkezik megfelelő adatokkal e szakmára vonatkozóan.
Sarkadi Katalin (az Invitel marketing vezetője) beszámolt arról, hogy cégük, mint esemény végfelhasználó vesz részt ezen a piacon, és elsősorban regionális aktivitásokat támogat. Felhívta a figyelmet az interaktivitásra, a visszacsatolásra az üzleti oldal és a civil szféra kapcsolatában.
Molnár Zoltán (a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatója) a magyar sportrendezvények kapcsán elmondta, hogy az Atlétikai Európa Bajnokság óta nem volt olyan nagyobb szabású sportrendezvény Magyarországon, amelynek jelentős kihatása lett volna az adóbevételek alakulására, így a nemzetgazdaságra. Figyelembe véve a magyar sportlétesítmények állapotát, esély sincs arra, hogy Magyarország olyan sporteseményt rendezzen az elkövetkező években, amelynek jelentősebb hatása lehetne bármire.
Rusznák Imre (a Budapest és Közép-Dunavidéki Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke) úgy fogalmazott, hogy az egész turizmus szakmának, így a rendezvényszakmának is harcolnia kell azért, hogy Budapestnek legyen egy egységes turisztikai koncepció felfogása. Budapest nem egységes, a 23 kerület és a főváros ugyanannyi erős lobbit jelent, eltérő érdekekkel. Ennek következtében nincs közös megállapodás, közös álláspont. Megítélése szerint, ha javulna a turizmus szakmai érdekérvényesítő tevékenysége, akkor e kérdésben jelentős előrelépés lehetne.
Dr. Újhelyi István a figyelmeztetett arra, hogy azért számos kisebb sportesemény Magyarországra hozatala sikeres volt, ezek elsősorban vidéki helyszíneken zajlottak, és a jövőben is fontos ilyenek megtartása.
Sarkadi Katalin arra a kérdésre, hogy cége milyen arányban költ turisztikai-, ill. kommunikációs célzatú rendezvényekre elmondta, hogy egy cég általában, amikor rendezvényekbe invesztál, arra figyel, hogy ezzel hogyan éri el legjobban a célcsoportját. Elsődleges mindig a kommunikációs- és az üzleti cél, bár véleménye szerint valóban vannak olyan nagy cégek, amelyek megengedhetik maguknak, hogy üzletpolitikájukban jelentősebb részt képviseljen a mecenatúra vagy bármilyen más támogatási politika.
A második kerekasztal témája a nemzetközi üzletszerzés gazdasági hatása, jelentősége, célja, azaz az állam kellőképpen képviseli-e ebben az üzletágban az üzletszerzés érdekeit.

Dr. Niklai Ákos, a Magyar Turizmus Zrt. elnöke bevezető előadásában elmondta, hogy a MICE és a leisure egymásnak inkább kiegészítői, mint versenytársai, főként, mert gyakran más a szezonalitásuk A kisebb és közepes rendezvények többnyire a szállodákban kerülnek megrendezésre. A Budapest-centrikusság mellett el kellene érni, hogy a vidéki rendezvény és konferenciahelyszínek minél népszerűbbek legyenek. A 2009-es tapasztalatokról szólva elmondta, hogy a konferenciák számát illetően 50%-nál magasabb a visszaesés. Kisebb létszámmal és rövidebb időtartamban zajlanak a rendezvények, ez világszerte így van. A kongresszusi iroda tevékenységéről szólva fontosnak tartja: az értékesítési és a marketing munka akkor sikeres, ha desztinációkban gondolkodnak és komplex módon értékesítenek. Ezt a munkát segítheti elő a kongresszusi iroda. Nemzetközi tapasztalatokat is alapul véve, a kongresszusi irodák finanszírozása részben közpénzekből, részben tagsági díjakból, valamint további közös, a tevékenységhez kapcsolódó finanszírozásból történik. A statisztikai adatgyűjtéseket illetően véleménye szerint az az ország, vagy ágazat, amely nem tudja bemutatni számokon keresztül, hogy milyen a saját tevékenysége, az nem tudja a saját érdekeit képviselni. Ma Magyarországon sajnálatos módon csak a kereskedelmi szálláshelyekről vannak viszonylag megbízható adatok. Fontos a megbízható adatszolgáltatás, ezért kérte a jelenlévőket is arra, hogy a nemrégen kialakított on-line rendszer felhasználásával, alkalmazásával éljenek ezzel a gyors és könnyű lehetőséggel. Ahhoz, hogy a rendezvényszervező szakma még sikeresebb legyen, ne várja el az államtól, a Turizmus Zrt-től, hogy csak ők végezzék a marketing munkát. Külföldi tapasztalat szerint ehhez a munkához egyrészt a tudást, másrészt a pénzt is össze kell rakni. Példaként Ausztriát említette, ahol az állam, a kamara, a régiók a szolgáltatók és a vállalatok közös szerepvállalása a napi gyakorlat.
Szebeni Zsolt felvetette, hogy Magyarországon a PCO-k, vagy a nagy rendezvényhelyszínek kevés számban tagjai azoknak a nemzetközi szervezeteknek, ahol nemzetközi rendezvényeket meg lehet pályázni, ill. megszerezni.
Makrai Balázs (a MaReSz elnökségének tagja, a Főnix Rendezvényszervező Nonfrofit Kft. ügyvezető igazgatója) erre vonatkozóan pozitív példáról tájékoztatta a jelenlévőket, és arról a hozadékról, amelyet egy-egy nemzetközi szervezeti tagság eredményezhet, akár tapasztalatszerzésben, akár üzleti haszon tekintetében is.
Nagy Gábor (a MaReSz alelnöke) szerint a MaReSz-nek kellene elérnie azt, hogy képviselje a szakmát egy erre megfelelő iroda, vagy akár a MaReSz. Ami egy kongresszusi iroda finanszírozását illeti, véleménye szerint, ennek fedezete alatt az állami költségvetésbe 4-5 ezer forint adóbevételt hoz egy-egy kongresszusi vendég, az iparűzési adóban pedig befizetésre kerül ez az összeg. Az állam szerepéről megjegyezte, hogy az államnak az újra elosztás lenne a feladata, s mivel sok az elvonás, sokat kellene újra elosztani. Fontos lenne, hogy e pénzek csoportosítása a fontos területekre történjék. Fontosnak tartotta továbbá, hogy ne legyen alulfinanszírozott egy olyan szervezet, amelynek az országot mint turisztikai célpontot kellene értékesítenie.
Dr. Niklai Ákos (a Magyar Turizmus Zrt. elnöke) véleménye szerint, a vállalkozói körnek - amennyiben azt szeretné, hogy több rendezvény kerüljön Magyarországra, s mivel ezt sem az állam, sem a budapesti kongresszusi iroda teljes felelősséggel nem tudja elvégezni – le kell tudni tenni az állami pénzek mellé önállóan vagy a szakmai szövetségeken keresztül összegyűjtött forintokat. Rendkívüli szakmai összefogásra, együtt gondolkodásra, együtt cselekvésre és közös finanszírozás szükséges, ezen célok elérésére.
Dr. Faragó Hilda a Magyar Kongresszusi Iroda történetén keresztül részletezte azokat a történelmi hagyományokat, amelyek következtében a kongresszusi irodák felé egy sajátos elvárás fogalmazódik meg Magyarországon. Véleménye szerint, amíg nincsenek helyi kongresszusi irodák, addig a Magyar Kongresszusi Iroda sem tudja jól ellátni a tevékenységét. Helyi irodákat viszont csak úgy lehet létrehozni, ha ott tagok vannak, akik tagdíjat fizetnek, mert egyetlen önkormányzat sem tudná ezt felvállalni. A vállalkozásoknak valóban kell arra áldozniuk, hogy tanuljanak, kapcsolatokat alakítsanak, üzleteket szerezzenek. Az államnak pedig az a dolga, hogy ezt promócióval segítse.

Rusznák Imre is egyetért azzal, hogy városi kongresszusi irodák kellenek, és fontos szempont, hogy a finanszírozásban közösen kell részt venni.

Szántó András (a SYMA+SD Kft. ügyvezető igazgatója) megerősítette a jelenlévőknek, hogy a jövő évben meg- nyílik egy nagy befogadó képességű kongresszusi központ, a mostani Syma rendezvényközponttal összeépítve. Annak érdekében, hogy a rendezvény- helyszín töltése sikeres legyen, ténylegesen megvalósítandó egy országos és egy budapesti kongresszusi iroda. Ebben az állam segítségére is szükség van. Ehhez a Syma is megad minden támogatást, hely és finanszírozás tekintetében is, hiszen közös érdek, hogy a megtérülés mielőbb realizálódjon.

Nagy Gábor: Nem úgy gondolta, hogy az államnak kell megoldania a szakma feladatait. Azt viszont fontosnak tartotta, hogy az állam és az önkormányzatok vegyék ki a szerepüket, hiszen ezzel kapcsolatosan bevételekre tesznek szert. Úgy vélte, hogy az államnak egy starter szerepet kell betöltenie, mert létre tud hozni egy olyan testületet, amelybe azután a vállalkozók bekapcsolódhatnak. A tagdíj mellett létezhet egy marketing szervezetnek reklámbevétele is, tehát a promóciós bevételek, vagy ha valaki üzletet nyer, akkor az abból visszaadott jutalék is lehetne bevétele a kongresszusi irodának.

Köves Tamásnak (a MaReSz korábbi elnöke, a Meeting Rendezvényszervező Kft. ügyvezető igazgatója) véleménye, hogy először jobb lenne megnézni, hogyan működnek a világban a kongresszusi irodák, és azután lépni. Ismerete szerint a városi kongresszusi irodákat nem a vállalkozók finanszírozzák. A világ majdnem minden nagy kongresszusi központját a város, a kamarák, a szállodaszövetségek és azok finanszírozzák, akik a legnagyobb pénzt veszik ki belőle. A kongresszus-szervezők pedig csak akkor, amikor már kongresszust szerveztek ott.

Dr. Niklai Ákos azzal egyetértett, hogy az állam, az önkormányzat és a rendezvényekből kongresszusokból élő vállalkozók együtt tegyék be a pénzt, azonban ebbe a rendezvényszervezők is beletartoznak. Jelenleg a Magyar Turizmus Zrt.-nek versenysemleges módon nem hivatása, hogy értékesítési munkát végezzen.

Makrai Balázsnak megjegyezte, hogy a kongresszusi irodára szükség van, pénz is kell mögé, de vannak esetek, amikor nem pénzzel kellene támogatást nyújtani, hanem a szabályozók rugalmasabbá tételével (pl. közbeszerzések)

Dr. Faragó Hilda javaslata: A MaReSz legyen segítségére abban az államnak és az NTB-nek, hogy összeállítja a kongresszusi irodával, illetve iroda-rendszerrel szemben megfogalmazott elvárásokat. Fontos lenne megismerni, hogy milyen lenne a vállalkozói hajlandóság. Tudni kellene, hogy a városi kongresszusi irodáknál hogyan lehet előre lépni az önkormányzatok, illetve az állam felé.

Dr. Szalma Béla zárszavában elmondta: tekintettel arra, hogy e témában már léteznek javaslatok, elképzelések, tanulmányok, a Magyarországi Rendezvényszervezők Szövetsége vállalkozik arra, hogy ezt a kérdést részletesen megvizsgálja. Az e célra létrehozandó szakmai bizottság közreműködésével feltérképezi a vállalkozói hajlandóságot, meghatározza azokat a lépéseket, amelyeket az önkormányzatok és a állam felé szükséges megtenni, a kongresszusi iroda (vagy iroda-rendszer) létrehozására javaslatokat dolgoz ki, és felajánlja a Turisztikai Szakállamtitkárság részére a Szövetség együttműködését e témakörben.

A délutáni workshopban elsőként az oktatás, képzés gondjai kerültek napirendre.

Köves Tamás: elsőként a rendezvényszervezés oktatásának történetét mutatta be. Nézete szerint egy szakma akkor válik igazán elfogadottá és elismertté, ha főiskolai vagy egyetemi képzése van. Elmondta, hogy ma hivatalosan szakirányként szerepel a Harsányi János főiskolán és a BKF Heller Farkas karán, ahol hivatalos rendezvényszervezés diplomát kapnak a végzősök. Köszönetét fejezte ki a MaReSz tagoknak, akik megértették, hogy a főiskolai képzés csak alap elméleti tudást tud adni, hiszen nincs lehetősége arra, hogy gyakorlatban mutasson be egy teljesen gyakorlati tárgyat. Ezért óriási szerepe van annak, hogy 6 hónapos gyakorlatra adtak lehetőséget a MaReSz tagjai a főiskolai gyakornokok képzésére. Jelentős pozitívumot eredményezne a szakma számára, - amely ma még hiányzik - ha elkészülne, kidolgozásra kerülne a szakma fogalomrendszere, amely alatt mindenki ugyanazt érti. Ugyancsak fontos lenne a szakmának néhány olyan szakember tanár, aki nemcsak a szakmában jó, hanem tanítani is tud. Javasolta: a MaReSz indítson be egy olyanfajta pedagógiai oktatást valamelyik pedagógiai főiskolával vagy egyetemmel, ahol pl. kétéves továbbképzés keretében a felsőfokú turisztikai vagy egyéb végzettséggel rendelkezők pedagógiai képesítést kapjanak és a későbbiekben megfelelő végzettséggel és a meglévő tapasztalataik birtokában taníthassanak. Javasolta továbbá, hogy a jövőben történjen meg a rendezvényszervezést oktató iskolák összehangolása. Össze kellene hangolni a tananyagot, létre kell hozni egy megfelelő tankönyvet. A jelen helyzet ezzel szemben az, hogy minden iskola a saját tematikáját próbálja tanítani, és nem biztos, hogy az tökéletes a szakma számára.

Szebeni Zsolt megjegyezte, jó dolog, hogy van szakirányú képzés, miközben az elmúlt néhány évben az EU-ban végbement egy liberalizáció, a rendezvényszervezés nem lett külön engedélyhez kötött tevékenység.

Dr. Jandala Csilla (a Harsányi János Főiskola igazgatója) véleménye szerint az élet bizonyította, hogy amit a széles szakma elfogad a végzettséget illetően, az egy elfogadható képzést kell, hogy feltételezzen. Bizonyos tantárgyakat, ill. tantárgycsoportokat több féléven keresztül hallgatnak a diákok. A diplomájuk mellé kapnak erről egy mellékletet, hogy ezt elvégezték. Az ilyen szakirányon való végezettségüket igazolja tehát a diplomamelléklet. A Harsányi János Főiskolán a rendezvényszervezés tantárgycsoportba tartozó összes tárgyat természetesen gyakorló szakemberek oktatják.

Kővári István (a Budapesti Gazdasági Főiskola Dékáni titkárság vezetője)) elmondta, hogy az oktatási rendszerben napjainkban a Bolognai-folyamat érvényesül, ami azt eredményezte, hogy jelenleg egyetlen felsőoktatási szak van ebben a tág szakmacsoportban, és ebben kellene specialis ismereteket adni. Véleménye szerint az oktatásnak és a megrendelőnek a kölcsönös tudását szükséges növelni ahhoz, hogy megfelelő szabályozás jöjjön létre. Az oktatás piacosodott, ami természetes folyamat. A valódi megrendelő nyilvánvalóan a szakma, és a szakmát, annak érdekeit koncentráltan a szakmai szövetségek jelenítik meg. Tehát akkor lesz jobb az oktatás, ha egy adott szakmai szövetség és a képzést folytatók között létrejön egy intenzív párbeszéd. A turizmus diploma ma már nagyon általános, önmagában nem mond semmit.

Nagy Gábor hozzászólásában megjegyezte, hogy a szakma teljesen éretlen arra, hogy szakmásítsák, ez a folyamat túl korán történt meg. Először azt kellett volna eldönteni, hogy e szakmának milyen területei vannak. Fontosnak tartotta megkülönböztetni, hogy a rendezvényszervezés nemcsak a turizmushoz, sokkal inkább a reklám, illetve a marketing kommunikáció területéhez tartozik. Hisz abban, hogy a gyakornokokkal együtt kell dolgozni. Saját vállalkozásában sokat foglalkoztak azzal, hogy főiskolásokat, vagy akár szakmunkásokat beépítsenek a vállalkozásba, lehetőséghez juttassák és képezzék őket. Tapasztalata, hogy legtöbbször a nulláról kellett elindulni, vagy csak minimális ismeretekre építhettek. Ismertette a hallgatósággal, hogy korábban vezetett egy iskolát, amely rendezvényszervezést oktatott hiánypótló jelleggel,, arra pozícionálva magát, hogy üzleti rendezvényszervezőket képezzen. Kiadtak egy, a kereskedelmi forgalomban is megjelent tankönyvet „Üzleti rendezvényszervezés” címmel. Véleménye szerint mindenkinek a saját szakterületén – és ebben a MaReSz-nek valóban meghatározó szerepe lehet – létre kell hozni azt a tudásmennyiséget, amely az iskolák részére átadható azzal, hogy a szakmának ez szükséges, ezt kell tanítani. Felhívta a figyelmet arra, hogy az üzleti rendezvényszervezés területén rendkívül nagy a felvevő piac, hiszen szinte minden vállalkozásban foglalkozik egy ember ezekkel a feladatokkal.

Szebeni Zsolt annak a véleményének adott hangot, hogy a rendezvényszervezés jó helyen van a turizmuson belül.

Rókusfalvi Gábor (a Roxer-HD Rendezvényügynökség ügyvezető igazgatója)megerősítette a korábban elhangzottakat, mely szerint valóban sokat kell egyeztetni még az oktatás és a szakma között.

Köves Tamás szerint jelenleg a Bolognai-folyamatot hajtják végre, amely azt jelenti, hogy az első két évben alaptárgyakat és közgazdaságtant tanulnak a hallgatók, majd a harmadik évfolyamban tanulják a szakmai tárgyakat. A főiskola csak arra vállalkozik, hogy a végzősnek legyen általános ismerete arról, hogy mi a rendezvény, milyen vendéglátó formák vannak, mi az, hogy kongresszus stb. Fontosnak tartotta, hogy a nemzetközi kongresszusszervezés csak referencia alapján legyen megengedett, a megbízható színvonal érdekében.

Kővári István elmondta, hogy képességvizsgálatot, szűrést nem tudnak végezni, mert nincs rálátásuk a főiskolára jelentkezőkre. Tájékoztatott arról, hogy az országban most indul egy olyan kb. két éves folyamat, amikor áttekintik a Bolognai-rendszer tapasztalatait. Itt komoly lehetőségük van a különböző szakmai szövetségeknek arra, hogy olyan javaslatokat tegyenek, amelyek jelentősen javíthatnák a szakma igényeinek való megfelelést. Véleménye szerint a jelenlegi képzési rendszer ezer hibájával együtt is kompatibilis Európában és a világban, és egy ilyen kis országnak csak olyan irányba szabad menni, amely összehasonlíthatóvá, áttekinthetővé, átjárhatóvá teszi az oktatást. Javasolta, hogy a felsőoktatásban a turizmus, vendéglátás szakon ismét legyen két féléves a szakmai gyakorlat, akár annak árán is, hogy a második félévben megmarad a hallgatói státusz, de lehegyen hosszabb a gyakorlat. Fel kellene mérni, hogy mekkora ez a szakma, milyen igények vannak. Ezt a feladatot elvégezhetné a MaReSz.

Dr. Jandala Csilla hozzá tette, hogy a gyakorlat és az oktatás anomáliáinak egy része a szűk keretekre vezethető vissza. Személyes kapcsolatok eredményeként különböző rendezvényekre meghívják a hallgatókat, akik hosstess-ként közreműködve ismerkedhetnek a gyakorlattal.

Szabó Hédi (a RagazzArt Rendezvényszervező és Művészközvetítő Kft. ügyvezető igazgatója) szerint alapvető kérdés, hogy hová tartozik a rendezvényszervezés, kiváltképp az üzleti rendezvényszervezés. Ez utóbbi területen ugyanis nagyon kell érteni a kommunikációhoz és a komplett marketinghez.

Nagy Gábor szerint lehet, hogy az iskolák nagyon jó papírt tudnak adni, de őt személy szerint inkább a tudás érdekli. Szerinte ki lehetne dolgozni azt a szakma igényeinek megfelelő remek tudásanyagot, ami a Bolognai rendszeren kívüli esik. A szakma ezt igényli, noha diplomát nem ad. Véleménye szerint a felsőoktatási intézményeknek felelőssége van, hiszen jelentős támogatásokat is kapnak. Fontosnak tartotta, hogy e vonatkozásban a minőségi szemlélet felé történjen elmozdulás.

Zentai István (a VISUALPOWER Kft. ügyvezető igazgatója) azt hiányolta, hogy az oktatási csomagokból rendre kimaradnak a technikai ismeretek. A Magyar Reklámszövetség elnökségének tagjaként felajánlja, hogy a két szervezet között jöjjön létre párbeszéd, amely a rendezvények pénzügyi hátterének megteremtését célozza.

Faragó Hilda megjegyezte, hogy a technikai alapismereteket a hallgatók megkapják, azonban ezen a területen olyan gyors a fejlődés, hogy a jelenleginél többet nem érdemes oktatni, mert gyorsan elavul a megszerzett tudás. Arra a korábban felvetett kérdésre, hogy miért a turizmushoz tartozik a rendezvényszervezés, a válasz: mert a rendezvények résztvevői turisztikai szolgáltatásokat vesznek igénybe.

Steiner János (a Tanyacsárda Kft. ügyvezető igazgatója) véleménye szerint az oktatás időtartama alatt kideríthető, hogy a tanulók rendelkeznek-e azokkal a készségekkel, amelyek alkalmassá teszik a feladat elvégzésére. Megfelelő szigorúság lenne elvárható az alapképzéshez kapcsolódó tudást illetően.

Benyhe Ildikó (a CongressLine Kft. szakmai igazgatója) szerint az utóbbi 10 évben rohamosan romlott a BGF-ről és a többi főiskoláról kikerült hallgatók képzésének színvonala. Az a tapasztalat, hogy az alapfogalmakkal sincsenek tisztában.

Tóth Tamás (a Special Event Kft. ügyvezető igazgatója)azt hiányolta hogy mindeddig nem volt meg a párbeszéd a szakma idősebb generációja és a fiatalabbak között. Ez az oka annak, hogy nincs konszenzus a szakma alapjait illetően. Azzal nem ért egyet, hogy a turizmushoz bármi köze lenne a rendezvényszervezésnek.

Köves Tamás - reflektálva az előző felszólásra megjegyezte, hogy a rendezvényszakma húsz évvel ezelőtt még nem is létezett, és azért van a turizmusnál, mert a turizmus az egyetlen, amely foglalkozott a rendezvényszervező szakmával.

Tóth Tamás szerint az alapokat először a szakma szereplőinek kellene rendbe tenni, ezt követően lehet arról beszélni, hogy milyen tananyag szerepeljen az oktatásban, és hogy az üzleti célú rendezvények a marketing kommunikációhoz, vagy a turizmushoz tartozzanak.

Nagy Gábor szerint azért valóban nem lehet felelősségre vonni az oktatási intézményeket, hogy milyen embereket engednek be az iskolákba, viszont az már felelősségük, hogy milyen szakembereket engednek ki. Nem kötelező elvégezni egy iskolát, ez csak egy lehetőség. Aki nem rendelkezik bizonyos tudással, annak nem kellene diplomát adni. Az előttük járó generáció jelentős eredményeket ért el, ezeket a tapasztalatokat megértve, megtanulva kell azt a következő generációnak tovább vinni, és a következő generáció pedig ezeket folytatva viszi majd azt még jobban tovább.

A konferencia befejező workshop-ja keretében munkaügyi és pénzügyi szakértő válaszolt a hallgatóság kérdéseire.

Dr. Szalma Béla zárszavában elmondta, hogy a Magyarországi Rendezvényszervezők Szövetsége újabb felajánlást tesz annak érdekében, hogy a szakma jövőbeni képviselői, az utánpótlás megfelelő elméleti és gyakorlati tudással rendelkezzenek. E cél elérésére az érintett képzőhelyek illetékeseivel tárgyalásokat kezdeményez, amelyeken részletesen megvitatják a problémákat és megfogalmazzák a legsürgetőbb tennivalókat, amelyek közül a szakmát érintő feladatok kivitelezésében is aktív szerepet vállal a Szövetség. A konferenciát sikeresnek, konstruktívnak, folytatásra érdemesnek minősítette, amely közvetlensége, nyíltsága folytán jól szolgálta a szakma érdekeit, a problémák őszinte feltárásán, a lehetséges megoldási javaslatok meghallgatásán, az együttműködési készség kifejezésén keresztül. Köszönetet mondott a program valamennyi előadójának, külön a rendezvény moderátorának rendkívül színvonalas munkájáért, valamint a MaReSz Nap valamennyi résztvevőjének, akik megtisztelték figyelmükkel a szakmai nap előadásait, vitáit és aktívan részt vettek azokban.